A kékfestőinas
2024. január 29. írta: LélekMozdító

A kékfestőinas

kekfesto.jpg

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy favágó meg a felesége. Egy tavaszi napon kisfiuk született. Mire a legényke tízévesforma lett, a favágó meghalt. A fiú az édesanyjával nagyon szegény sorba jutott. Így hát a gyerek elment a faluba szolgálatot keresni. Rátalált egy kékfestőmesterre, az föl is fogadta inasnak. Ami kevéskét keresett, mind hazaadta az édesanyájának. Egyszer egy reggel azt mondja:

- Édesanyám, álmot láttam az éjjel.

- Mond hamar, édes fiam!

- Egy életem, egy halálom, az álmot el nem árulhatom, míg el nem jön az ideje.

Hát jól van. A gyerek elment reggel a mesterhez, neki is elmondta, hogy álmodott valamit, de hogy mi az, azt nem árulta el. A mester megdühödött, és ütlegelni kezdte az inast. A fiú kifutott az utcára, a mester meg utána, kezében az ostorral. Éppen arra ment a király aranyos hintóval, rászólt a mesterre.:

- Miért ütöd azt az emberpalántát?

A mester szép sorjában elmondott mindent. A király elrendelte, hogy adja oda neki a gyermeket, majd ő kipuhatolja, mit álmodott. A királyi udvarban az inast tejben-vajban fürösztötték. Három hét múlva a király maga elé hívatta a fiút, és megkérdezte tőle:

- Hogy tetszik itt neki.

- Tetszik – válaszolta a fiú.

- Nohát, édes fiam, látod, én mindenben a kedvedben járok, kedveznél-e te is énékem?

- Ó, felséges királyom, ha lehet kedvében járok, ha nem, mit tehetek?

- Hát akkor mond meg nekem mit álmodtál!

- Fenséges királyom, nagy fába vágta a fejszéjét, mert egy életem, egy halálom, de én az álmomat el nem árulhatom, míg be nem teljesedik.

Így ment ez hét éven keresztül, de hasztalan. Ekkor a király elvesztette minden reményét és türelmét, befalaztatta a fiút. A király lánya is felserdült közben, csodaszép leány lett belőle, és hát belé is szeretett a fiúba. A lány elcsent az apjától egy zacskó aranyat, odaadta a kőműveseknek, hogy hagyjanak egy kis nyílást a falon. Ezen a csilláson keresztül adott a fiúnak enni, naponta háromszor. Hét éven keresztül mindennap szorgalmasan hordta neki az ételt. Közben a török szultán szemet vetett a lányra, csakhogy az öreg király nem akarta férjhez adni hozzá. Ekkor a török szultán három egyforma szamarat küldött a királyhoz, hogy mondja meg, melyik hány éves. Mert ha nem, szörnyű csapást mér az országra. A király nagyon megijedt, kapkodott fűhöz-fához, de senki se tudta megmondani, hány évesek a szamarak. A lány, amikor az ebédet vitte, elmondta, mi történt. A fiú erre azt válaszolta, hogy csak feküdjön le nyugodtan. Ha pedig felébred, mondja az apjának:

- Tegyenek a szamarak elé egy-, két- és hároméves zabot. Melyik szamár melyiket választja, annyi éves.

Így is történt. A király nagyon megörült, hogy sikerült megmenteni az országot. De a török nem maradt nyugton. írt egy másik levelet a királynak, ez állt benne:

- Most küldök egy botot, mind a két végén furkó van. Ha nem tudod megmondani, melyik az alsó, melyik a felső vége, fejedet veszem!

A király öröme ürümmé változott. De a királylány „megálmodta”, hogy ha hajszállal átkötik a bot derekét és fölemelik, a vastagabb, vagyis az alsó vége lehajlik. Meg is üzenték ezt rögtön a szultánnak. Majd megütötte a guta mérgében. Azért csak nem nyugodhatott. Küldött egy újabb levelet meg három bugylibicskát, hogy találja ki a király, melyik bicska úré, melyik vitézé, melyik paraszté. A királylány most is „megálmodta”, mit kell tenni. A bicskákat le kell szúrni a tűz mellé a földbe. Amelyikről érződik a foghagymaszag, az a paraszté, amelyikről finom

illat árad az úré, amelyikről vér folyik, az a vitézé. A király ennek nagyon megörült. Tüstént ki is próbálta, s a választ elküldte az ebadta pogánynak. A szultán bezzeg nem küldött több levelet! No, de a királynak fúrta az oldalát a kíváncsiság, honnan tudta meg a lánya mindig a választ. A lány mindent bevallott. Ekkor a király elrendelte, hogy bontsák ki a falat. Lett is nagy öröm és lakodalom a palotában! Lakoma közben kérdezte a király a kékfestőinast, mondaná meg végre, mit álmodott.

- Ezt, uram, királyom! – mutat a jegygyűrűjére meg a menyasszonyára.

Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.kekfesto.jpg

 magyar népmese

 

 

 

 

 Kép:Pinterest

süti beállítások módosítása