A mese egy élethelyzet lenyomata. A mesékkel való munka éppen arról szól, hogy megtalálni azt a mesét, ami a saját életem, adott helyzetében eligazít.

Az a csodaszép benne, hogy több felé is indulhatok és kívülről megnézhetem egy-egy mondatnak, döntésnek mi lesz a következménye.

Játszhatom is, ha belebújok egy adott szereplő bőrébe és elképzelhetem, hogy mi történt utána, vele, ha a mesehős elhagyta azt a helyszínt.

Izgalmas egy-egy mesének megkeresni több verzióját, mert jobban megérthetem.

Velem már többször előfordult, hogy megtaláltam egy mese másik verzióját és azt mondtam, hogy ez az, ezért éreztem sántának a történetet, így most már nekem jó a befejezés.

Például a Kacor király mesét utáltam gyerekként és felnőttként sem a kedvencem. Most már ránéztem és megfejtettem az okát. Hiszen, ami felháborít, az nagyon is bennem van.

Szóval ezt a kúpár macskát, akit elkergettek otthonról és az őt királynak néző állatokat, akik elfutnak a végén a félelemtől, nem bírtam. Egészen addig, amíg Bodri kutya is megjelent a vacsorán és felismerte, hogy ez a mi macskánk. És a macska futott fel a fára és nem a többi állat.

Ha valamelyik mese zavar, idegesít, megkérdezhetem magamtól:

Mi zavar ebben a mesében?

Melyik szereplő viselkedése bicskanyitogató?

Mit mond ez el rólam?

Mikor voltam ilyen helyzetben?

Mit tettem akkor?

Mit tehetnék, hogy elmúljon ez az érzés?

Hol vagyok én a történetben?

Kép: Pinterest

Ha több mesét szeretnél hallgatni jelentkezz a csoportba: https://www.facebook.com/groups/794343208111591